Változás 2022

Változás 2022

Válasz N. Horváth Zsófiának - Sose szabad fullba nyomni a kretént!

2018. június 24. - Szalai.M

billy.jpg

Napjainkban egyre inkább megfigyelhető a tendencia, miszerint kialakult egyfajta verseny a tengernyi kormánypárti médiamunkás között. Való igaz, hogy nehéz kitűnni a naponta ránk zúduló szarcunamiból, az elmúlt pár évben szinte mindent láttunk a Fidesz jóindulattal, empátiával és elfogadással nehezen vádolható politikájának gyümölcseként. Be kell vallanom, hogy a TV2-es brigád Szavazz a Fideszre! kampánya és a Soros-lista után nem hittem, hogy a közeljövőben találkozom egy olyan cikkel, ami erőteljes 15 másodperc után felforgatja a gyomrom. Biztos voltam abban, hogy nem lehet, egyszerűen nincs hova fokozni az alpáriságot. Orbitális tévedés volt. N. Horváth Zsófiának a június 1-i, Magyar Időkben megjelent cikkével egyértelműen sikerült megugrania ezt a számomra irreálisan magasnak tartott lécet. Írásában azt taglalja, hogy az Operaházban jelenleg is nagy sikerrel futó Billy Elliot megtekintése hatással van a fiatal gyermekek szexuális irányultságára. De felesleges, és részemről is nagyjából eddig tartott a modoros fogalmazás, kokrétan homoszexuális propagandának nevezi, amely által buzi lesz a gyermek. Ha valaki esetleg nem olvasta, vagy hirtelen felindulásból a falhoz vágta volna a laptopot, annak megpróbálom kiemelni Zsófia cikkének legfontosabb részeit.

  • Nem lehet nemzeti cél a homoszexualitás propagálása egy olyan helyzetben, amikor amúgy is csökken/elöregszik a népesség, hazánkat pedig idegen invázió fenyegeti.
  • A rendezőt és azt, aki hagyta, hogy bemutassák, nem lenne túlzás megrontással vádolni.
  • Hogyan történhet meg az, hogy egy ilyen jelentős állami intézmény, mint az Operaház, tökéletesen szembemegy az állam céljaival, és a legérzékenyebb korban lévő, ​tíz év körüli fiatalok számára készült előadást ilyen penetráns, féktelen melegpropagandára használja fel?
  • Egy szegény angol bányász fiú ​foci helyett ​inkább ​balettozni szeretne (ez nyilván tipikus!). Ha már balettozik, akkor csak ​meleg lehet. Ezt abból is tudhatjuk, hogy beletettek egy csomó jelenetet A hattyúk tavából, amiről a műveltebb közönség tudja, hogy erről a probl​ematikáról ​szól az egész, valószínűleg azért, mert Pjotr Csajkovszkij is meleg volt.
  • A főszereplő halott édesanyja rendszeresen megjelenik, és csak azt hangsúlyozza, hogy „Merj önmagad lenni”, vagyis persze meleg. Mi más lenne egy anya álma!
  • Figyelemre méltó, hogy a liberális propaganda erőlteti a másságot, és mára divattá is tette, ezzel is növelve a nézőlétszámot. Tudtommal kormányunk ennek ellenkezőjét, a családi boldogulást próbálja meg sok eszközzel és pénzzel elősegíteni, így érthetetlen és tűrhetetlen, hogy egy vezető állami intézmény szembemegy ezzel a szándékkal, és szerencsétlenné tesz jó pár fiatalt, akik maguktól esetleg ​nem mentek volna ebbe az irányba.
  • A legnagyobb baj éppen az, hogy mindez a tudatalattiban hat a gyerekeknél, pont abban a korban, amikor még lehet az irányultságot befolyásolni. 
  • A​ politikusok​ valószínűleg kevesen járnak Operába, balettra, azért nem érzékelik a gondokat. Az egyik oldalon a jó szándék, a rendszerbe tett milliárdok, míg a másik, általában alábecsült oldalon pedig az állami pénzből mindezt a visszájára fordítják. ​Ezt hagyni tolerancia vagy inkább hülyeség?​

 

Zsófia. Legyen így, puritánul, mivel a „Kedves”, vagy a „Tisztelt” jelzőt nem egy olyan megszólításhoz találták ki, amelyben az Ön neve megtalálható. Szóval Zsófia, csak annyit akartam mondani Önnek, hogy gratulálok. Gratulálok, mert ennél undorítóbb, gusztustalanabb, tévesebb és hazugabb cikkel soha életemben nem találkoztam. Mindenképpen dicséret illeti azért is, hogy a Fidesz-KDNP ámokfutásából és téveszméiből gyakorlatilag minden megtalálható a cikkében, tökéletes képet nyújt arról, ahogyan a hatalom látni és láttatni akarja az országot. Buzizás, migránsozás, gendertagadás, szülj egy magyart akció… A maga nemében zseniális az a tudatlanság, amivel mindezt bele tudta sűríteni egy ilyen rövid írásba. Lenyűgöző seggnyalás, bár meg kell jegyeznem, hogy talán a focis résznél egy kicsit túlzásba esett, hiszen aki életében akárcsak egyszer is látta a Billy Elliot bármely feldolgozását, az pontosan tudja, hogy boksz lesz az a futball, ami ugye még inkább maszkulin sportág, szóval vétek volt kihagyni, de persze személyesen a vezérnek is jusson valami, elvégre Hidvéghi Balázs sem lesz örökké a Fidesz kommunikációs igazgatója, akkor meg preferenciának jól jöhet. A „ha már balettozik, akkor csak meleg lehet” az iromány egyik fénypontja, régóta köztudott, hogy akiben 11 évesen nem tombol a tesztoszteron, az csak buzi lehet. Tökéletes érvelés. Rendszeres magaskultúra fogyasztóval van dolgunk, aki azt is megjegyzi, hogy a „műveltebb réteg” A hattyúk taváról is tudja, hogy a melegségről szól. Tudnia kell, a cikk ezen a pontján már az sem lepne meg, ha mindezt azzal támasztaná alá, hogy a darab minden egyes szereplője nyíltan homoszexuális. A herceg, Odette, az a néhány hattyú, a tó… Sajnálom Zsófia, azt hiszem tőlem hallja először, de annak is teljesen egyértelmű, hogy Ön teljesen hülye a színházhoz, aki életében háromszor volt összesen, ennek fényében különösen érdekfeszítő az 50 évvel ezelőtti stílusban írt kritikai megjegyzés a darab nyelvezetéről, vagy a színészi játékról. A musicalről, mint műfajról alkotott véleménye pedig teljes mértékben megegyezik azzal, amilyen ember Önre tekint esténként a tükörből. Az amatőr diákszínjátszó körök előadásai pedig általában nem jutnak el az Operaházba, de csak azért ne legyen ilyen rossz a véleménye róluk, mert annak idején Ön még ott sem kapott szerepet. Megjegyzem, az amatőr sokszor nem azt jelenti, hogy szar, a profi pedig nem garancia a jóra. Vegyük például Önt. Az írásait publikáló weboldal követelményeinek profin megfelel, amit írt, de szarnak nevezni is végtelenül túlzó dicséret lenne. Különösen szánalmas, amikor az édesanya támogatását próbálja kifigurázni, gondolom amennyiben az Ön gyermeke lenne homoszexuális, vagy akarna esetleg balettozni (kivételesen képzelje el, hogy a kettő nem feltétlenül jár együtt), inkább elzavarná otthonról.

A végére hagytam a legfontosabbat. Zsófia, minden eddigi lehet csupán rosszindulat, szereplési vágy és megfelelési kényszer eredménye, viszont ha komolyan gondolja, hogy a szexuális orientáció befolyásolható, adott esetben döntés kérdése, akkor el kell szomorítanom: Kevés Önnél ostobább és idiótább ember létezik ebben az országban 2018. június 24-én. Számtalan tanulmány, kutatás és vizsgálat bizonyítja, hogy….. De tudja mit, hagyjuk is, kíváncsiságból még a Magyar Időkkel puszipajtási viszonyban lévő Origóra is rápillantottam, ahol egy 2014-es cikkben írták, idézem: „Homoszexuálisnak lenni olyan, mintha egy adott szem- vagy bőrszínünk lenne – ez egy adottság”. Lefordítom, hogy Önnek is érthető legyen: Genetikai értelemben vett adottság. Vagyis nem döntés, nem választás, hanem individuum kérdése.

Ezenkívül az, hogy Ön szerint a magyar színházba jelenleg milliárdok ömlenek egyrészt nettó hazugság, másrészt maximum a haverok kapnak belőle. A hazai kulturális közélet minden egyes szereplője tisztában van azzal, hogy a független művészeti intézmények és társulatok gyakorlatilag a megszűnés határán mozognak, mivel állami támogatásban nem, vagy csak alig részesülnek. Ami pedig ennél is fontosabb, hogy a színházak és elsősorban az intézmények vezetői soha nem függtek jobban az aktuális hatalomtól. Ennek eredményeképpen Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója pár nappal ezelőtt lemondott 15, nyárra tervezett Billy Elliot előadást, okként pedig a sajtóban megjelent negatív hangvételű kampányt jelölte meg, amely elmondása szerint rossz hatással volt a jegyek értékesítésére. Az ő érvelését nem szeretném vitatni és véleményezni, beszéljenek inkább a tények: a jegymester.hu oldal szerint a nem lemondott előadások mindegyikére elfogyott az összes jegy, a Billy Elliot-produkció eddigi 90 előadását pedig két év alatt összesen 101 ezren tekintették meg.

A szerző közíró, áll a cikk végén, ezért is bátorkodtam válaszomat megfogalmazni, és bár a Magyar Idők és az általam szerkesztett blog támogatottsága nem összehasonlítható, ennél fogva az én gondolataimat feltehetően kevesebben olvassák, remélem, hogy eljut Önhöz, hiszen mondandóm csak a blog formai követelményeinek megfelelően ölt ilyen rövid terjedelmet. Mindazonáltal tudnia kell, hogy akár személyesen, akár telefonban, akár levélben megfogalmaznám a jövőben mindazt az ellenérzést, szánalmat és őszinte sajnálatot, amit Önnel kapcsolatban érzek a „Botrányos előadás az Erkel Színházban” címmel megjelent írása kapcsán. Egyúttal minden egyes mondatot kikérek mind a magam, mind a férfi és női, mind a hetero- és homoszexuális barátaim, ismerőseim és embertársaim nevében. Válaszát természetesen szívesen fogadom, bár meg kell jegyeznem, hogy magyar, heteroszexuális férfi vagyok, illetve 15 éven át sportoltam versenyszerűen (futball, az meg ugye tudjuk, hogy nehezen bírálható), így nem tudom elképzelni, hogy akár csak kettő darab értelmes mondattal reagáljon az általam leírtakra, mivel ilyen szempontból nehezen vagyok támadható felület. Ön feltett egy költői kérdést a cikk végén, és bár úgy érzem, hogy világnézetünk és értékrendszerünk markánsan különbözik, emiatt pedig semmilyen értelemben nem kívánok kapcsolódni egyetlen gondolathoz sem, amely az Ön agyának szüleménye, mégis érdemesnek tartom két kulcsszó használatát a saját írásom befejezéséhez is. Az Ön személyéről indulatok nélkül és a lehető legtöbb tisztelettel írni: Tolerancia. Hagyni azt, hogy olyan, magukat újságírónak gondoló elmeháborodottak, mint Ön, publikálhassák gyűlölettel és fantazmagóriával teli véleményüket az interneten: Hülyeség.

Forradalom elnapolva - Inverz valóság a kormánymédia szemüvegén keresztül

19871607_8b5af71aad803d4ecaf0bf7123bb6e04_wm.jpg

 

2018. április 14. - Érdemes megjegyezni a dátumot, ezen a napon volt ugyanis az első tüntetés a Fidesz-KDNP 2018-as választásokon elért kétharmados győzelme után. A nyíltan kormánypárti origo.hu-n megjelent állításokból következik egy fikciós beszámoló a szombati eseményekről, a végén azért azt is összefoglaljuk, hogy ténylegesen mi történt. Csak szarkazmusra és iróniára fogékonyaknak ajánlott!

„Gyönyörű időjárás fogadta a rendezvényre kilátogató nagyjából 100-150 főre becsülhető, lézengő sorosbérencet. A fiatal, életerős, kivétel nélkül lázadó, anarchista férfiak lépteinek nyomán sörösdobozok és eldobott cigarettacsikkek piszkították be Közép-Európa legtisztább fővárosának utcáit, ami gyakorlatilag egy „nevetségességbe fulladó antidemokratikus dzsembori” (szó szerint idéztem) volt a totálisan megbukott ellenzéki pártok rendezésében. Rogán Antal szerencsére rájött, hogy a tüntetés mögött egy személyben Soros György áll, aki jelenleg is Brüsszelben készíti elő a következő Magyarország ellen támadás terveit.

 

rogan.jpg

 

Az Operától a Kossuth térig vonuló csürhe között kéz a kézben sétáltak a megbukott ellenzéki politikusok, az Origo egy szájról olvasó szakember segítségével azt is kiderítette, mi is volt pontosan a beszélgetés tárgya.

 

egyutt.jpg

 

Mivel az előbb említett pártfüggetlen weboldalon a hírek valóságtartalma kétségkívül legalább 110%-os, egyáltalán semmi szükség a szerző nevének megemlítésére a cikk alatt. Így viszont sajnos nem tudom, ki lehetett az az éles látású hazafi, akinek meg kellene köszönnünk az előzetes veszélyre történő felhívást. Szerencsére nem hagytam otthon a golyóálló mellényt, így felkészülve érkeztem meg az események sűrűjébe.

 

jonneeeek.jpg

 

A rendőri intézkedéseknek hála még éppen időben sikerült evakuálni az embereket a környékről, ellehetetlenítve ezáltal a véres összecsapás lehetőségét. Az erőszakos akcióiról ismert Gulyás Márton közben meggondolta magát, és bár egészen szombat délután négy óráig lángba akarta borítani a várost, legfrissebb információink szerint félelmében lemondott az akkor már javában a hamburgi repülőtéren állomásozó 5000 katona szolgálatairól.

 

lemondta.jpg

 

A migránsáradatot és Sorost éltető szónoklatok után következett a Himnusz, majd az Örömódát is elénekelték a tüntetés résztvevői. Ezzel kapcsolatban a legjobban talán a feddhetetlen Morvai Krisztina fogalmazta meg gondolatait:

„Az olyan utcai tömegrendezvényeken pedig, mint a szombati volt, ahol meghatározóak az EU zászlók, s előre tudható, hogy a Magyar Himnusz után nem a Székely Himnusz, hanem az úgynevezett "Európai Uniós himnusz " következik, ne is jelenjünk meg, ha nemzeti érzelmű magyarnak valljuk magunkat. Ezek nem a mi helyeink. Mi maradjunk a Magyar Himnusznál, a Székely Himnusznál és a mi zászlóinknál - ideértve természetesen a történelmi magyar zászlókat is.”

Vagyis ha a jövőben nem szeretnél szégyent hozni magyarságodra, eszedbe ne jusson elénekelni a Friedrich Schiller által írt sorokat, sőt az a biztos, ha sietve távozol a helyszínről, nehogy Beethoven fülbemászó muzsikája táncra perdítsen, ugyanis az igazi magyar csak olyan Himnuszt és zászlót ismer el, amelyhez történelmi érintettsége alapján emocionálisan kötődni tud. Márpedig ha figyelmesen követtük a Fidesz kampányát, akkor egy dolgot biztosan megtanultunk: Magyarországnak semmi köze Európához.

Vagyis na… Szóval papíron ott van több mint 1000 éve… De értitek... Nem ez a lényeg.”

... 

És hogy mi történt igazából?

A Kossuth tér szinte teljesen megtelt, eközben a menet vége még bőven az Oktogonnál tartott. A nagyjából 120 ezres tömegben fiatalok és idősek, férfiak és nők, tanárok és diákok, politikusok, közemberek, pékek, papok, nyugdíjasok, filozófusok és egészségügyi dolgozók közösen, ugyanazon indíttatástól vezérelve vonultak ki az utcára. Kortól, nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül álltak ki a Fidesz által létrehozott alternatív valóság és a napjainkban egyre inkább teret hódító illiberális demokrácia intézménye ellen. Lehet, hogy nevetséges senkik vagyunk, de egyelőre alkotmányos jogunk a szabad véleménynyilvánítás.

Mivel a kormánymédia által beharangozott balhé meglepő módon hazugságnak bizonyult, a tüntetés bemocskolására csupán három darab kordont ráncigáló sráccal és egy, az Oktogonon órákkal később elterülő hányásfolttal sikerült illusztrálni az Origo élménybeszámolóját. Valljuk be, ez tényleg kirívó ritkaságnak számít szombatonként a pesti éjszakában.

...

Április 14-én megvolt az első tüntetés a 2018-as választások után. Az első, de egészen biztosan nem az utolsó.

Folytatás most szombaton, 2018. április 21-én, 18 órától a Kossuth Lajos téren.

 

U.i. Bár a sorospénzek szétosztására a rendezvény alatt nem került sor, az egyik tüntetőnek sikerült megfejtenie, hogy Gyuri bácsi hogyan oldotta meg a kifizetésünket. Cirkuszt és Glamour napokat a népnek!

glamour.jpg

Szomorú vasárnap

A szokatlanul hosszúra sikeredett választás estéjén önkénytelenül is Seress Rezső örökzöld világslágerének a sorai visszhangzottak a fejemben az első részeredmények láttán. Ahogy az idő csak haladt, úgy kezdett el folyamatosan alább hagyni a kezdeti hurráoptimista lelkesedés az ellenzék részéről, hogy a magas részvételi arány akár kormányváltást is eredményezhet, hogy egy szoros végeredmény kis szerencsével akár benne is lehet a pakliban, majd az éjszaka egy pontján az is világossá vált, hogy a Fidesz 2014 után ismét megszerzi a kétharmados többséget. Orbán Viktor hatalma megkérdőjelezhetetlen, a 70 százalék körüli részvételi arány pedig minden kétséget eloszlatott afelől, hogy pozíciója erősebb, mint korábban bármikor.

Szomorú voltam, mert nem akartam egy olyan országban ébredni hétfő reggel, amelyben legitimitást nyert a kormány gyűlöletkeltő, rasszista, agresszív politikája, amely most egy letűnt kor ideológiáját idézi fel mindannyiunk számára.

Szomorú voltam, mert nem akartam egy olyan országban ébredni, amelyben megszűnt a sajtószabadság és a piacgazdaság fogalma, a közpénz felhasználása kizárólagosan a kormánypárt érdekeit szolgálja, és amelyben bármilyen felelősségre vonás alól a miniszterelnök és sleppje ki tudja magát vonni annyival, hogy „Boldog karácsonyt!”.

De mégis, mindez eltörpül az a düh és csalódottság mellett, amit az elmúlt évek ellenzéki szereplői iránt érzek. Ugyanis igen, lehet arra panaszkodni, hogy a választási rendszer gyakorlatilag a Fideszre van kitalálva, amely úgy szerzett kétharmadot, hogy az emberek több mint fele ellenzéki pártra szavazott. Igen, lehet azt mondani, hogy jelenleg Magyarországon propaganda ömlik még a csapból is, a jobboldali médiabirodalom pedig lassan egyszereplős résztvevője az információszolgáltatásnak, amely a választások előtt temérdek mennyiségben szórta szét a nyilvánvalóan hamis híreket a legkülönbözőbb platformokon. És igen, mindent összevetve lehet, sőt ki is kell mondani, hogy a verseny nem volt fair, az ellenzéki pártok közel sem azonos esélyekkel és erőforrásokkal indultak a Fidesszel szemben.

Viszont az, ami a tegnapi kormányváltást lehetetlenné tette, az az ellenzéki politika totális csődjének és inkompetenciájának köszönhető. Nem sikerült megtanulni, hogy egy egyszer már bukott baloldali politikus nem a Fidesztől fogja elvenni a szavazatokat, hanem ugyanazon oldal többi szereplőjétől. Vannak olyanok is, akik őszintén meg tudtak lepődni azon a tényen, hogy a Jobbik néppártosodása legalább annyi szélsőjobboldali szavazót irányított a Fideszhez, mint amennyit maga a párt nyert a középre húzással. Akadnak, akik teljesen megdöbbentek, hogy a választást nem a fővárosban kell megnyerni, ráébredtek ugyanis arra az újdonságra, hogy Magyarország nem egyenlő Budapesttel, valamilyen módon nem ártott volna eljutni vidékre is. Sőt az is kiderült, hogy egy hónappal a választás előtt nem jó ötlet kitalálni, hogy léptessük vissza a jelöltjeinket a legesélyesebb ellenzéki jelölt érdekében politikai hovatartozástól függetlenül. Részletesen inkább bele sem kezdenék, hogy a nagy összeborulást a koordináció és az egyetértés látszatának teljes hiányával sikerült megtámogatni, ellenzéki szavazóként is komoly kérdéseket vetett fel a „koalíció”, hát még kormánypártiként…

Bármennyire is nem akartam, egy ilyen országban ébredtem fel, de egy borzasztó éjszaka után több erővel és elhivatottsággal tettem ezt meg, mint valaha. Hiszek abban, hogy a 2018-as választás eredménye nem a Fidesz politikájának érdeme és elismerése, hanem az alternatíva, a kormányváltásra képes ellenzék hiányának eredménye. Hiszek abban, hogy a XXI. században a sajtószabadság, az egyenlőség, az elfogadás, az egyenjogúság és a nyitottság nem közhely, hanem követendő eszme, amely jobbá tesz minket és ezáltal az egész világot (igen, vállalom a szentimentalizmust). Bár vannak, akik nem értenek egyet velem, de hiszek abban is, hogy amennyiben létezik az ördög, nem Sorosnak hívják, a migráns nem egy faj, hanem egy, a gyűlölet és az előítélet általi jelentéstöbblettel felruházott stigma, amellyel nem lehet jellemezni az Európába érkező bevándorlók minden egyes tagját.

Legfőképpen pedig hiszek abban, hogy egy nap alatt is óriási változásokat lehet elérni, hát még négy év alatt. Ezt a változást most kell elkezdeni, ameddig nem túl késő. Nem szabad cserben hagyni azokat, akik hisznek egy szebb és jobb jövőben. A következő 48 hónapban ott van előttünk a lehetőség lerakni egy élhetőbb, befogadóbb, demokratikus Magyarország alapjait. Ehhez pedig első lépésben hallatni kell a hangunkat és véleményünket, normális keretek között kell vitáznunk és párbeszédeket folytatnunk, platformokat kell létrehoznunk, ahol kritikus szemszögből vizsgálhatjuk meg egymás között akár a kormány, akár az ellenzék ténykedését, jövőjének alakulását. Ez a blog egy objektív nézőpontot kíván képviselni a jövőben, teret adva olyan diskurzusoknak, amelyekben jobb- és baloldali, szélsőséges és liberális nézetek találkozásából indulhatunk neki a 2022-es választásoknak, annak a reményében, hogy ilyen és ehhez hasonló cikkek ne születhessenek meg négy év múlva.

Hiszek az emberekben, hiszek a demokráciában és hiszek egy jobb Magyarországban.

Változás. 2022.

süti beállítások módosítása